Édesapja négy sportágban – birkózás, kick-box, MMA, grappling – lett a világ legjobbja, s bár ifj. Növényi Norbert is kipróbálta a kosárlabdát, úszást, futballt és az akrobatikus táncot, majd 13 évesen grappling világbajnoki címet szerzett, ő mégis más célt tűzött ki maga elé: az MMA legjobb harcosává válni. A 18 éves versenyző pontosan tudja, hogy ez az út sok munkával van kikövezve, de az első „hivatalos lépést” már megtette, hiszen a Bellator történek legfiatalabb harcosaként lép ketrecbe az április 6-i budapesti gálán.
– Nem könnyű olyan nevet viselni, amely sportos közegben egyet jelent a sokoldalúsággal, céltudatossággal, és nem utolsó sorban a sikerekkel.
– Tényleg nem az, mert a nagyapám is szép karriert futott be profi pankrátorként, az édesapámat meg nem kell bemutatni, de nekem ez sosem volt teher, inkább csak az zavar, ha kicsinyes emberek azt állítják, hogy ezzel a névvel könnyű eredményeket elérni.
– Nézze a pozitív oldalát, hiszen, ha nem ezt a nevet viselné, lehet, hogy nem lenne ennyire céltudatos, kitartó…
– Abban igaza van, hogy sok mindent örököltem és tanultam édesapámtól, aki még 56 évesen is képes volt úgy edzeni a vb-győzelme előtt, mint egy fiatal srác. Mindig azt mondta, kemény munka nélkül nincs győzelem, s azt is megtanultam kiskoromban, hogy célok nélkül nincs jövő. Márpedig egyre tisztábban látom a jövőmet, az MMA legnagyobb harcosa leszek. Ez nem csak álom és duma, sokat teszek érte. Rengeteget edzem, és megpróbálok minden technikát elsajátítani, amit a londoni ShootFighters klubban az edzőm tanít.
– Azt mondja, látja a jövőjét, ami egész biztatónak tűnik. Gondolom, nem emiatt hívják spanyol tévés berkekben Magic Norbinak?
– Remélem, hogy nem ezért, hanem a harcos képességeim miatt. Ami viszont még nagyobb megtiszteltetés, hogy a ShootFightersnél The Future-nek becéznek.
– A Jövő…, ez is legalább akkora teher lehet, mint a Növényi Norbert.
– Engem ez nem nyom agyon, hanem motivál. Minden gondolatom, sőt, minden napom az edzésről, a munkáról és a tanulásról szól. Aki 18 évesen ennél többet melózik a céljaiért, azzal szívesen megismerkedek.
– Ha már a tanulást is említette: édesapja boldogan újságolta, hogy kitűnő tanuló sporttudomány és üzletvitel szakon.
– Szeretek tanulni, és bár csak harcosként tudom magam elképzelni, minden, amit a londoni iskolában átadnak, hasznos lehet a sportolói karrierem során is. Amúgy miért olyan meglepő, hogy jól megy a suli? Remélem, nem osztja azt a sztereotípiát, hogy a harcosok agyatlanok?! Sokan el sem hiszik, mennyi intelligencia szükséges ehhez a sporthoz, hiszen ésszel kell meccselni, nem össze-vissza csapkodni.
– A budapesti Bellator gálán sokáig látjuk a ketrecben? Csak mert úgy hírlik, nem szokott ott hosszú percekig szöszölni.
– A legutóbbi összecsapáson valóban csak 27 másodpercre volt szükségem a győzelemhez. Viszont az ember ilyenkor mindenre felkészül, mert bármennyire is igyekszik megismerni a másikat, érhetik meglepetések, ráadásul azt se feledjük, hogy mindig jóval idősebb és tapasztaltabb ellenfelekkel harcolok. Ettől függetlenül magabiztos vagyok és remélem, minden úgy megy majd, ahogy elterveztem a török származású német Mehmet Yüksel ellen. Hogy mennyi ideig tart, és, hogy mennyire lesz látványos, az most nem számít, csak az, hogy nyerjek.
– Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy valaki kijelenti, magabiztos és győzni fog.
– Fogja a koromra, de higgye el, nem meggondolatlanul mondok ilyeneket. A ketrecben bármi megtörténhet, ki is kaphat az ember, viszont, ha ezzel a fejemben vágok neki, már vesztettem. Nekem úgy kell a győzelem, mint a víz, és nem tehetek róla, de folyton szomjas vagyok.
